Az idegrendszer fejlődése (röviden)

Az idegrendszer fejlődése a képességek alakulásának tükrében

A csecsemők genetikusan kódolt, csak az emberre jellemző (humán specifikus) mozgásmintákkal és reflexekkel rendelkeznek, melyek a születés után (sőt már a magzati életben is) azonnal műkődnek. Ezekre épülve a sok gyakorlás, próbálkozás, tapasztalat szerzés során fejlődik az agy, s válik képessé egyre bonyolultabb ingerfeldolgozásra, és válaszadásra.

Az egyes életkorokban bizonyos funkciók fejlődése intenzívebb: az első 3-4 hónapban az alapmodalitások (látás, hallás, tapintás, test, izomtónus észlelés) felvételéért és továbbításáért felelős érzékszervek és pályáik fejlődésén van a hangsúly.

A következő másfél év a keresztcsatornák érésének az időszaka. Ekkor kialakul az ingerfelvevő- és azonosító rendszerek között a funkcionális kapcsolat, ezáltal differenciáltabb szenzo-és pszichomotoros viselkedés válik lehetővé. A kisgyermek uralja saját testét, a helyváltoztatással kitárul a tér, új ismeretekhez jut, elsajátítja az anyanyelvét, megtanul a változó körülményekhez alkalmazkodni, mellyel kölcsönhatásban idegrendszere magasabb, integráltabb szervezettségi szintet ér el.

2 éves kortól a fejlettebb szintre lépést jelzi úgy a nagymozgásokban mind a kognitiv (megismerő, gondolkodással összefüggő) funkciókban a térbeli, időbeli sorrendiség megjelenése illetve a mindennapokban az egyre biztosabb tájékozódás, egyre több az ok-okozati összefüggés felismerése, az önálló probléma megoldás és játékkezdeményezés.

Ha ez a fejlődési folyamat zavartalan, akkor a megfelelő mennyiségű ingert adó környezetben a gyermek rendelkezik a „jól meg tudom csinálni” tapasztalatával és az ehhez kapcsolódó felfedező hozzáállással, optimista nyitottsággal, melyhez megfelelő önkontroll is társul.

Ha azonban a folyamat zavart, akkor már igen korán apró, de a szakember számára kórjelző tünetek figyelhetők meg (mozgásfejlődésben elmaradás, sajátos sorrendű fejlődésmenet, túl gyors pszichomotoros fejlődés). Ezeket a jeleket a mindennapokban gyakran a gyermekre jellemző sajátos tulajdonságoknak tudják be: „lustácska”, „kényelmes”, „tudja, csak nem akarja”, „majd kinövi”. Más esetekben jelentőséget sem tulajdonítanak nekik.

A zavart fejlődésmenetnek azonban nyoma marad, még ha időlegesen minden rendben lévőnek látszik is, s pár év múlva a "csipkerózsika" álmot alvó tünet felébred és az iskolában tanulási problémát okozhat. Mindez megelőzhető (a rizikós csoportokba tartozó gyermekeknél preventív jelleggel is) a komplex képességfejlesztéssel. A tréningek a gyermekek állapotát figyelembe véve előre tervezettek, végigvezetik a gyermeket a szabályos fejlődésmeneten, játékos formában.